Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GONDOLATOK

 

„Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!”

/Müller Péter

aëb

 „Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul, és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.”

/Clive Staples Lewis

aëb

„Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a ’senkihez sincs közöm’ életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk… egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!" Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.”

/Müller Péter

aëb

„Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.”

/Márai Sándor

aëb

„A gyermeki szeretet logikája:
szeretek, mert szeretnek.
Az érett szeretet logikája:
szeretnek, mert szeretek.
Az éretlen szeretet azt mondja:
Szeretlek, mert szükségem van rád,
Az igaz szeretet azt mondja:
Szükségem van rád, mert szeretlek.”

/Erich Fromm

aëb

„Összhangban egy másik emberrel csak akkor lehetek, ha magamhoz hűséges vagyok. Ha elárulom magamat, a másikkal is rossz viszonyba kerülök. Rossz viszonynak nevezem azt a kapcsolatot, ahol kiszolgáltatott leszek vagy zsarnok. Ahol belegázolok a másik lelkébe. Ahol föladom magam, csak azért, hogy a másik befogadjon. És nem engedem a társamnak, hogy önmaga legyen. Ahol függővé válok, kiszolgáltatott, és a ’szeretet’ nevében olyasmit művelek, melytől nemcsak szenvedek, de önmagam előtt szégyellem is. Azon az áron, hogy magamat elvesztem, nem lehet szeretni.”

/Müller Péter

 aëb

„Vannak pillanatok, amikor nagyon szeretnénk segíteni annak, akit nagyon szeretünk, de nem tehetünk semmit. Vagy a körülmények nem engedik, hogy megközelítsük, vagy az illető zárkózott be annyira, hogy nem fogad el semmilyen együttérzést vagy támogatást. Ilyenkor nem marad más hátra, mint a szeretet. Azokban a pillanatokban, amikor minden hasztalan, szeretni akkor is tudunk, anélkül, hogy viszonzást, változást, köszönetet várnánk. Ha sikerül így tennünk, a szeretet energiája elkezdi átalakítani körülöttünk az univerzumot. Amikor ez az energia megjelenik, mindig sikerül végrehajtanunk a feladatunkat.

/Paulo Coelho

 aëb

„…nem vagyok még olyan biztonságban a révben, hogy nyugodtan gondolhassak vissza az elszenvedett viharokra. Ami engem illet, még sok terhes és bizonytalan dolog van bennem. Amit azelőtt szerettem, többé nem szeretem. Mit mondtam? Hazudok: még most is szeretem, de mértékletesebben. Ismét hazudtam: szeretem, de szégyenlősebben, szomorúbban. Most mondtam meg az igazat: szeretem, de szeretném nem szeretni. Elepedek, hogy gyűlölni tudjam, de csak szeretem, akaratom ellenére, kényszerűségből, szomorúan és gyászolva. Gyűlölöm - hogyha tudom! Vagy hát akaratlan imádom.”
/Petrarca: Út a Mont Ventoux-ra
aëb
 „Fedezd fel a saját fényed, máskülönben életed hátralévő részében nem érzed majd magad másnak, mint egy idegen fény halvány tükröződésének.”
/Paulo Coelho: Az idegen fény tükröződése
aëb
„Három dolog van, amit nem lehet sokáig rejtegetni: a Nap, a Hold és az igazság.”
/Buddha
aëb
„Az emberek saját sorsuk kovácsai. Szabadon hibázhatnak. Szabadon elröppenhetnek az elől, amire vágynak, még az elől is, amit az élet nagylelkűen felkínál nekik.”
/Paulo Coelho: Brida
aëb
„Szeretném elveszíteni az uralmat a szívem fölött. Ha el tudnám engedni magam teljesen, még ha csak egyetlen hétvégére is, egészen más íze lenne az esőnek, ami az arcomba esik.”
/Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam
aëb
„A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.”
/Paulo Coelho: Tizenegy perc
aëb
William Shakespeare: CXVI. szonett
Nem igaz: - hű lelkek násza nem ismer
akadályt! Szerelem a szerelem,
amely hőfokot más hőfok szerint nyer
vagy ár-apályt játszik készségesen?
Ó, nem; az örök fárosz maga ő,
nézi a vihart, s nem ing semmi vészben;
minden vándor hajók csillaga ő,
magasságát mérhetik, erejét nem.
A szerelem nem az Idő bolondja,
bár romlás rabja arc és rózsa-ajk,
szerelmet nem merít ki hét vagy óra,
ítéletnapig szilárdan kitart.
Ha tévedek, s én is hűtlen leszek,
sose írtam s szív sose szeretett.
aëb
"… magamhoz kötöztem egy embert, aki nem tud védekezni ellenem, mert szeret. És én nem szeretem. Ki van szolgáltatva. És ez a legnagyobb bűn. Kiszolgáltatottá tenni valakit. Mert ebben a viszonylatban nem tudhatod, milyen apró mosollyal, apró szóval ölöd meg a másikat."
/Hernádi Gyula
aëb
"Az az ember, aki csakis önmagát szereti, semmit sem gyűlöl annyira, mint egyedül maradni önmagával. "
/Balise Pascal
aëb
"Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést."
/Benjamin Disraeli
aëb
„Szenvedély nélkül az ember csak lappangó erő, csak lehetőség, akárcsak a kavics, amely kalapácsütésre vár ahhoz, hogy szikrát hányjon.”
aëb
„A szeretet szempontjából az számít, hogy az ember hisz saját szeretetében, a képességben, hogy szeretetet tud ébreszteni másokban.”
/Erich Fromm
aëb
 „Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.”
/Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
aëb
„A gyenge nem tud megbocsátani. A megbocsátás az erősek tulajdonsága.”
aëb
„Csak a teljes őszinteség tesz szabaddá és védetté. Mert ha félelmeinket legyőzve kimondjuk az igazat önmagunkról, akkor már nem maradnak olyan támadási felületeink, amelyeken keresztül bárki megzsarolhatna vagy manipulálhatna minket. Mert nem az őszinteség tesz védtelenné, hanem azok a félelmeink, amelyek elől menekülve elkezdünk hazudni vagy hamis szerepeket játszani.”
aëb
„A szeretetnek nincs oka. Van. Támad. És ha valóban feltámad, kifogyhatatlan. Aki megérzi magában ezt az erőt, az szerény lesz. Van ereje felülemelkedni bármi veszteségen. A szerénység növeli az önbizalmát. Akinek van önbizalma, nyugodt. Egyre többet képes belátni, átlátni a helyzeteket, felfogni az összefüggéseket, beleélni magát a másik helyzetébe. Tehát mind könnyebb szeretnie: megengedi magának a mindent-megbocsátás őrült luxusát.”
aëb
Ha férfi vagy, légy férfi,
s ne hitvány gyönge báb,
mit kény és kedv szerint lök
a sors idébb-odább…

 
Ha férfi vagy, légy férfi,
s ne szád hirdesse ezt!
Minden Demosthenesnél
szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
s hallgass, ha műved kész,
mint a vihar, ha megtevé
munkáját, elenyész…
/Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi…
aëb
 „Harcosnak lenni annyi, mint örökké úton lenni,
megtapasztalni valódi önmagunkat minden pillanatban.”
/Csögyam Trungpa
aëb
Harcaimban imáim áhítata nyugtatja zaklatott orcáim lángolását.
aëb
Az elfogadásról… – Fáradt, szürke hajnal volt, a város utcáin még bágyadt nyári csönd sikamlott. A Nap éppen csak kibújni készült habos felhődunnája alól, hogy narancs fényével beragyogja a reggeli vándorok útját. Aznap én is vándor voltam... A szemem még álmosan pislogott, de lelkem már vágyott megmártózni a napisten csillogó sugaraiban. És akkor hirtelen – valahonnan a reggel függönye mögül – előttem termett egy férfi. Ruhája szakadt és piszkos volt, beesett, fájdalmat tükröző arcának ápolatlansága elterelte a figyelmet szemei melegségéről. Megállt előttem, rámnézett. Nem tudtam kikerülni. Először megrémültem, nem értettem, mit akar. Egy virágot nyújtott felém: „Kisasszony, kérem fogadja el tőlem! Semmim nincs, csak ez a virág. Tegnap még emlékeztem a latin nevére is, de most nem jut eszembe. De nézze csak! Éppen olyan színű, mint a nadrágja! Hozzon szerencsét magának!”. És elment. Csak álltam ott megbénulva, kezemben a virággal és elöntötték szemeimet a könnyek. Volt azon a reggelen egy ember, aki ismeretlenül, kérés, érdek és elvárás nélkül beengedett a világába és nekem ajándékozta az egyetlen dolgot, amit akkor birtokolt. S örömmel töltött el, hogy pillanatnyi döbbenetemnél erősebbek voltak ösztöneim és el tudtam fogadni az ajándékát. Mert az a férfi semmi mást nem adhatott akkor, s ő mégis adni akart… Önzetlenül örömet szerezni egy másik embernek, s mosolyt csalni az arcára…
aëb
Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
tied a dicséret, dicsőség és imádás és minden áldás,
minden egyedül Téged illet, Fölség,
és nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy Uram, s minden alkotásod,
legfőképpen urunk-bátyánk a Nap,
aki a nappalt adja és aki ránk deríti a Te világosságodat!
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes a Te képed, Fölséges!
Áldjon, Uram, Téged Hold nénénk és minden csillaga az égnek!
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drága szépnek!
Áldjon, Uram, Tégedet szél öcsénk, levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden Te alkotásod.
Áldjon, Uram, Tégedet víz húgunk,
oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos!
Áldjon, Uram, tűz bátyánk, vele gyújtasz világot éjszakán.
és szép ő és erős, hatalmas és vidám!
Áldjon, Uram, Téged földanya nénénk,
ki minket hord és enni ad,
és mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat!
Áldjon, Uram, Tégedet minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát,
és aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, akik tűrnek békességgel,
mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
Áldjon, Uram testvérünk, a testi halál,
akitől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
És boldogok, kik magukat megadták Te szent akaratodnak, 
a második halál nem fog fájni azoknak.
Dicsérjétek az Urat és áldjátok,
és mondjatok hálát Neki,
és nagy alázatosan szolgáljátok!
aëb
„Mindnyájan részei vagyunk az isteni szikrának.
Mindnyájunknak van küldetése a teremtésben, mégpedig a Szerelem.
Kelj fel, ébredj fel erre a szerelemre!
Ami elmúlt, nem térhet vissza. Ami jön, azt fel kell ismerni.”
/Paulo Coelho: A győztes egyedül van
aëb
„Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát? És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él?!
Mert az enyém és mégis elérhetetlen?!
Mert az a tér, ahol találkozunk; nem emberi, hanem kozmikus?!
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?!
Csak azt, hogy legyen; és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?!
Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell.
De ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.”
aëb
 Vajon miért kap néhány ember a sorstól (a Gondviseléstől?) nehézségeket, problémákat, betegségeket… Talán ezeknek is megvan a célja az életedben… Mint egy szűrő, úgy működik. Mint egy titkokat látó szemüveg, amit ha szemeidre helyezel, meglátod a körülötted élők igazi személyiségét… Akkor már nem tudnak tekintetükkel, érintésükkel, szavaikkal hazudni, rájuk pillantasz, s minden ott van előtted. Minden, ami a másik ember… S olykor bizony fáj… Közel lévő emberek engedik el a kezeidet, s bénítják meg gondolataidat és érzéseidet ridegségükkel, önzőségükkel, mérgükkel… De addig távoliként észlelt lelkek is megmutathatják valódi melegségüket, s kapnak kezeid után, hogy erősen megszorítsák, ameddig szükséged van rá...
aëb
Mikor a téli hidegben, a szürke ködben elrepül melletted egy színes pillangó, ne félj meglátni a színeit, meghallani a szárnya csapkodását… mégha sokan bolondnak is tartanak majd és nem értenek... Hiszen megmutathatja a tavaszt, a napsugarak melegét, s elvezethet a lelked otthona felé... Mert sohasem tudhatod, melyik lesz az utolsó utad... az utolsó színes pillangó a téli hidegben... a szürke ködben...
aëb

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

holdudvar@fanyuvok.hu

(M.G., 2014.02.18 09:14)

Úgy érzem csodálatos Emberke vagy.Boldog, szép életet kívánok.

:)

(Encii, 2011.12.02 13:46)

Nagyon tetszik az oldalad!:)