Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HINDU világ

a ï ba ï b

HINDUIZMUS: India ősi vallását a sokféleség és a változatosság jellemzi, nincsenek egységes, határozott elméletek, a hindu pantheon megszámlálhatatlan istene a mitológiák különböző változataiban eltérő, önmaguknak is ellentmondó tulajdonságokkal rendelkezik, istenek és istennők az egyik változatukban jóságos és gondoskodó, a másikban vérengző és pusztító alakot ölthetnek.

A pantheon csúcsán a hindu szentháromság istenei állnak: Brahmá, Visnu és Siva – ők határozzák meg a hindu vallást. Brahmá és Siva – akik az anyagi világban ható szenvedély és tudatlanság működéséért felelősek – csupán félistenek, Visnu pedig a legfelsőbb úr megnyilvánulása, aki az összes félistennek (Brahmának és Sivának is) az irányítója. Brahmá az univerzum elsőként teremtett félistene, a teremtő isten, felesége Szárászváti. Hagyományosan négy karral és négy fejjel ábrázolják, mindegyik arc a négy véda egyikét szavalja. Kezeiben vizesedényt (az élet teremtésének eszközét), a Védák könyvét, rózsafüzért és a szent lótuszt tartja. Az indiai nép érdekes módon őt tiszteli a legkevésbé.

Visnu a legfontosabb isten, aki az anyagi teremtés fenntartója, az univerzumokat és azok anyagi elemeit hozta létre. (Brahmá ezt folytatva alkotta meg a bolygókat, az élőlények testét, és az első teremtményei segítségével népesült be a világegyetem.) Nevének jelentése: „aki mindent áthat, mindenbe behatol”. Visnu örök társa Laksmí, a szerencse istennője, aki kinyílt lótuszvirágot tart a kezében. Visnu másik hitvese Bhúdéví, kezében kék lótuszvirággal. Ha mindkét hitves jelen van Visnuval, akkor Laksmí a jobb oldalán, Bhúdéví pedig a bal oldalán áll. Gyakran láthatjuk őket úgy is, ahogy a kígyóágyon fekvő Visnu lábainál ülve szolgálják őt. Visnut általában négy karral ábrázolják, amelyekben kagylókürtöt, harci korongot, buzogányt és lótuszvirágot tart, és van egy íja is. A buzogány és a korong azt jelképezik, hogy az úr megbünteti a démonokat és a gonosztevőket. A lótuszvirággal és a kagylókürttel megáldja híveit. (Ha nyolc karral ábrázolják, azokban kagylókürtöt, korongot, buzogányt, lótuszvirágot, íjat, nyilat, kardot és pajzsot tart.) Visnu kék színű, és sárga ruhát hord. Visnu arca mindig vidám, azt tartják, hogy mosolygó arca az egész világnak örömöt szerez.

Visnu egyik megtestesülése Krisna, a hindu védikus szentírások szerint az istenség legfelsőbb személyisége, az eredeti és a legfőbb személy, aki személyesen és energiáin keresztül egyszerre jelen van mindenhol, miközben eredeti, örök, tudással és boldogsággal teli transzcendentális formájában mindig lelki világbeli lakhelyén tartózkodik. Ő az elsődleges és eredeti élőlény, és minden egyéni lélek az ő szerves része. Ő teljesíti a feltételekhez kötött élőlények vágyait öröktől fogva. Krisnát sokan valóban létező személynek tartják, aki Kr. e. 3200–3100 között élt. Kedvese Rádhá volt, akit az indiai mesevilágban a napfényhez hasonlítanak.

Siva az anyagi világ ura, a múlt, a jelen és a jövő ismerője, mentes az anyagi szennyeződésektől. Ő a pusztító, aki a jelenlegi korszak végén – eljárva a pusztítás táncát – az egész univerzumot megsemmisíti. Siva a tudatlanság kötőerejének irányítója. A Kajlász-hegyen lakik, amely a tibeti Himalájában található. Arccal dél felé ül, s személye a lemondást és az univerzális pusztítást képviseli.
Hitvese Párvatí, az anyagi energiát irányító félistennő. Különböző formáiban Kálíként, Durgáként, Umáként stb. is ismerik. Siva az őt ábrázoló képeken jóképű ifjú, aki olyan fehér, mint a kámfor. Hamuval beszórt végtagjai erősek és simák. Három szeme van, egyik szeme olyan, mint a Nap, a másik mint a Hold, harmadik szeme pedig a tűzhöz hasonlatos. Ez a szeme lángot kilövellve képes bármilyen hatalmas élőlényt elpusztítani. Ezt – a pusztítás idejét kivéve – mindig csukva tartja.
Sivát szokás 4, 6, 8, 10 vagy akár 32 karral ábrázolni, a kezeiben tartott tárgyak: háromágú szigony, harci korong, harci bárd, homokóra alakú dob, imafüzér, szarvas, hurok, bot, íj, varázspálca, lándzsa, lótusz, koponyából készült ivóedény, tükör, kard stb. Hosszú, befont hajából álló koronáját félhold díszíti, s hajfürtjei közül a Gangá folyó árja zuhog alá. Ruhaként egy tigrisbőrt és egy elefántbőrt visel. Egész testén kígyók találhatók, amelyek a nyakláncát, az övét, a szentelt zsinórját és a karpereceit képezik. Nyaka körül egy koponyákból álló füzért hord. Meditációja során tigrisbőrön ül, és soha nem fogad el semmilyen fényűző ruhát vagy ékszert. Siva torka kék, mert megitta azt a mérget, amely akkor keletkezett, amikor a félistenek és a démonok az óceánt köpülték. Ez a méreg olyan roppant mennyiségű volt, hogy képes lett volna az egész emberiséget elpusztítani. Siva – torkában tartva az óceánnyi mérget – megmentette az élőlényeket a pusztulástól.

A hinduk egyik legkedvesebb, legnépszerűbb istene Ganésa, Siva és Párváti elefántfejű, nagyhasú fia, az akadályok elhárítója, a bölcsesség istene, a költők és kereskedők védnöke. Hátasállata a patkány, amit Indiában szent állatnak tartanak. Négy kezének tartása, illetve a bennük tartott tárgyak (kagyló és diszkosz, elefántösztöke és vízililiom) szimbolikus jelentést hordoznak. Lefelé fordított tenyere menedéket kínál, felfelé fordított tenyere áldást oszt. Az elefántösztöke a jó és rossz ösztönök szétválasztását segíti, s követőit az igazságosság ösvényén tartja. A másik kezében a kötél a kötelékektől való szabadulást jelképezi. A halál feletti uralmát a tőr és a kígyó mutatja.

A másik kedvelt állatalakban megjelenő hindu ábrázolás Hanumán, aki egy majom, aki az isten tökéletes szolgáját testesíti meg. Hanumán a szélisten fia, aki – miközben Ráma Rávanával harcolt –, elrepült a Himalájába, hogy gyógynövényeket gyűjtsön, és azokkal segítsen Ráma sebesült öccsén. A csata után, Ráma királyfi megmentőjeként, páratlan ügyességének és hősies magatartásának köszönhetően azzal jutalmazták az istenek, hogy egymillió évnyi életidőt adtak neki, és teljesült az a kívánsága, hogy örökké Ráma szolgája lehessen. India-szerte sok olyan templom van, amelyekben egymagában vagy Szítával és Rámával együtt imádják. Nincs olyan Ráma-templom, ahol ne lenne Hanumánnak is ábrázolása. Általában két karral és majomtesttel látható, de létezik öt- vagy tízfejű formája is.

Indiában az állatábra választása a félelmetes, a hatalmas, a veszélyes, esetleg a leghasznosabb állatok köréből történt. Ilyenek a tigris, az antilop, vagy a skorpió. Ugyanakkor például a hattyút a szépségéért és a tisztaságáért övezte vallásos tisztelet, amíg a páva lenyűgöző szépsége miatt vált az indiaiak számára a lélek vezetőjévé. Az elefánt iránt az árják is tisztelettel viseltettek, s a gazdagság és hatalom szimbólumának tekintették, mivel csak királyok, templomok vagy gazdagok birtokolhattak elefántokat. A fehér elefánt az uralkodó státusszimbóluma volt. Vallási és állami ünnepeken a káprázatosan feldíszített elefántokon vonult fel az uralkodó előkelői kíséretében, a harci elefántok pedig eldönthették a csatát. A mitológiában az elefántokat az égtájak tartóinak tekintették…

a ï ba ï b

 

(Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kateg%C3%B3ria:Hindu_istenek, http://www.terebess.hu/index.html, http://www.terebess.hu/szorolapok/ganesa.html, http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/hanuman.html, http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/jelkep.html)

 

(Képek forrása: http://www.balagokulam.org/kids/arts/color.php, http://www.terebess.hu/szorolapok/ganesa.html, Halzer Györgyi: Díszítőművészeti mintakönyv 6. – Válogatás Közép-Ázsia, Tibet és India díszítő motívumaiból)

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.